Programunk kezdetén a gyerekek azon töprengtek, kinek vagy minek érdemes megnyitni a szívüket, és minek nem. Azután a gondolataikat papírra írták, amelyből egy szívet formáltak, amit a végén valaki más vitt haza. A gyerekek képesek voltak megnyitni szívüket mások és Isten előtt is, de végül a „szívüket” is ajándékozni tudták.
Szombaton folytattuk a téma mélyebb feldolgozását különböző tevékenységekkel. A gyerekek pantomimokkal bemutatták az érzelmek egyes formáit, gondolkodtak egy barát jó tulajdonságain, sportágakban pedig levezették az energiáikat, és erőt gyűjtöttek a következő témához. Ez a remény kapuja volt. Az, hogy az ember az életében miken keresztülhaladhat, és mit élhet át, a gyerekek számára egyáltalán nem volt bonyolult. Kiderült, hogy a gyerekek számára is fontos egy kapu, a mennyek országának kapuja. Megállapodtunk abban, hogy az ezen kapu felé vezető úton fontos bevonni testünk minden részét - elmét, kezeket, lábakat és szívet. Csoportokban a gyerekek számos rejtvényt oldottak meg a remény témájában, majd különböző sportágakban versenyeztek, továbbá francia Kett anyagából megalkották a saját remény kapujukat, és figyelemmel kísérték a Kis Herceg könyvéből származó történetet. Végül mindent közös imádságban adtunk át.
A program nagyon gyorsan eltelt, így vasárnap egy finom ebéd után ismét hazautaztunk.
